Magyar Shakespeare Bizottság

Kezdőlap » Posts tagged 'Jágónak'

Tag Archives: Jágónak

Jágónak V. A Shakespeare-kutatás és a humán tudományok (feltételezett) válsága

Csütörtök, október 8.

2.30-3.00    •    megnyitó
3.00-5.00 1. SZEKCIÓ   •    elnök: Pikli Natália

  • Bojti Zsolt: „Azok az ajkak súgták fülembe titkukat, melyeket Shakespeare tanított beszélni”: Shakespeare szerepe Oscar Wilde esztéticista védelmi stratégiájában
  • Bernáth András: Az új Globe Hamletjei és az autentikusság kérdése
  • Zámbóné Kocic Larisa: A shakespeare-i képregény terei
  • Farmasi Lilla: A tér szerepe Thomas Middleton és William Rowley

Átváltozások című drámájában és a koramodern angol színházban

5.00-5.30   •   kávészünet

5.30-6.30    •    Pikli Natália meghívott előadó

Use and Usance of Shakespeare in the 21st century – Modes of Refashioning and Mediating

7.00-8.00   •  Borkóstoló

Péntek október 9.

8.30-9.30 Almási Zsolt meghívott előadó
Crisis, Shakespeare and the Digital Turn

9.30-10.00   •  kávészünet
10.00-11.30 2. SZEKCIÓ    •    elnök: Dávidházi Péter

  • Kelemen Márta: Álmok, álmok (Szentivánéji álom Brook után)
  • Bús Éva: Mémek, intellektuális trollkodás, vagy amit akartok: Shakespeare, ahogy a Z generációnak tetszik
  • Földváry Kinga: Sorozat-Shakespeare

11.30-12.00   •  kávészünet

12.00-1.00    •    Kent Cartwright meghívott előadó

ebédszünet

3.00-4.00    •    Dávidházi Péter meghívott előadó
A Comedy in Crisis: János Arany and The Merchant of Venice Today

4.30-6.00    •    3. SZEKCIÓ elnök: Almási Zsolt

  • Bodó Bence Levente: “Be absolute for Death”: Az Abszolút és a Relatív filozófiája a Measure for Measure-ben
  • Horváth Lajos: Sonnets-értelmezések
  • Deres Kornélia: Hamlet: a hitelesség kísértete

6.15-7.15    •    Kállay Géza meghívott előadó
“Within my mouth you have enjailed my tongue”: imprisonment in Shakespeare’s Richard II (and in the humanities)

7.30-8.15   •  “Take, O, take those lips away”

Színpadi dalok és hangszeres zenék a 17. századból
Jäger Éva – szoprán; Tokodi Gábor – lant, barokk gitár; 
Kertész Ákos – ütőhangszerek
8.15   •   fogadás

Szombat, október 10.

10.00-11.00    •    Fabiny Tibor meghívott előadó
Shakespeare Studies and the Alleged Crisis of the Humanities – The Changing (Hungarian) Perpectives of the Theme Over the Past Fourty Years.

11.30-1.00   •   4. SZEKCIÓ   •   elnök: Szőnyi György Endre

  • Oroszlán Anikó: A shakespeare-i szerzőség megkérdőjelezésének színházi vetületei
  • Szigeti Balázs: Zokogó Titánia. Egy borúlátó olvasat és a potential performance criticism
  • Kiss Attila: Anatomia Vivorum on the English Stage
  • 1.00-3.00   •   ebéd és kerekasztal

    (moderátor: Fernando Cioni és Jorge Casanova)

    Reklámok

    Beszámoló a Jágónak 4. konferenciáról

    Jó egy hete lezajlott a Jágónak 4 konferencia. Mint az előzőek, a mostani is óriási élmény volt, ám kérdés, meddig tudjuk emlékezetünkben tartani az azóta örvénylő hétköznapok forgatagában. Hogy megálljt parancsoljak az elmúlásnak, néhány szóban (pontosabban 855-ben) összeszedem, mit is éltem át a konferencia három napja alatt. A konferencia élményszerűségének négy okát sorolom fel a teljesség igénye nélkül: az előadások, a szervezés, a szünetek és a konferencia vége.

    Az előadásokat különleges sokszínűség jellemezte. Az előadások műfaja meglehetősen változatos volt, hiszen a doktori disszertáció vázlatos projektjétől a kiérlelt dolgozatig, a 20 perces konferencia előadástól a 45 perces plenáris előadásig, a felolvasott dolgozattól a szabad előadásig, a szekcióülésektől a kerekasztal beszélgetésig a konferencia a lehetőségek széles palettáját fedte le. A műfajok sokszínűségét csak a témák sokszínűsége múlta felül: a metafizikai olvasattól a könyvtörténetig, a filmtől a színházig, a 16. századtól a 21-ig, a súgópéldánytól a digitális szövegig, a vizualitástól a textualitásig, a könyvlaptól a színészig, a retorikai alakzattól a testképzetig, a kerttől a theatrumig, Robin Hoodtól Arany Jánosig, a vesszőparipától a képregényig, a nyomdásztól a színészig utazgattunk a Shakespeare életművön belül és azon kívül. Az információ- és megközelítés-cunami engem mindenképpen inspirált: ötleteket adott a kutatásaimhoz, perspektívába helyezte azokat. A sokszínűség az elméleti és gyakorlati törésvonalakat is kétségtelenül felszínre hozta, talán azt is, hogy ezeket a törésvonalakat nem is olyan könnyű áthidalni. Ám az is figyelemreméltó volt, hogy ezek a megjelenő törésvonalak nem háborús övezetté alakították a konferencia terét, hanem alkalmat adtak a nagylelkűségre, az elfogadásra, a barátságok erősítésére.

    A barátságos hangulatot az is elősegítette, hogy a szervezők óriási, alapos és lelkes munkát végeztek, amikor megteremtették a konferencia körülményeit. Hogy is lehetne barátságtalanul viselkedni egy olyan konferencián, ahol öleléssel fogadják az érkezőket, ahol borfesztiválra lehet menni a nehéz nap után, ahol gyönyörűséges reneszánsz koncert a második esti program, ahol az egyik Svédországban élő angol Shakespeare-ológus úgy nyilatkozik, hogy Szeged neki inkább otthon, mint az egyetem, ahol dolgozik, a város, ahol lakik? Ki is tudna rosszindulatú megjegyzéseket tenni, amikor a szervezők, kitalálják és meg is oldják a konferencia-résztvevőinek problémáit, mielőtt meghallanák őket? Hogy is lehetne valakinek rossz kedve egy olyan konferencián, ahol minden zökkenőmentesen zajlik le, ahol nincs porszem a gépezetben, legfeljebb a szervezők rossz álmaiban, de sohasem a valóságban? Ahol a kérdések további kutatásra ösztönöznek, és nem a földbe döngölnek, ahol mindenki mindenkit meghallgat, és engedi, hogy az aktuális előadás magával ragadja? Ahol a kerekasztal beszélgetés az összes résztvevőt megmozgatja, és mindenkit saját területe, érdeklődése szerint arra ösztönöz, hogy továbbgondolja a hallottakat. Mindezekért köszönet a két szervezőnek, Matuska Ágnesnek és Kiss Attilának, valamint a háttérben csendesen és keményen dolgozó hallgatóknak.

    Harmadikként a szüneteket kell említeni. A szünetekről egy kívülálló azt gondolná, hogy az végre a pihenés ideje, a szakma háttérbe szorul. Ezen a konferencián azonban egyáltalán nem erről szóltak a szünetek. Alig lehetett magányosan álló embert látni, hiszen mindenki az előadókkal beszélgetett, kérdezett, fűzte tovább a gondolatokat. Elképesztő volt látni a lelkesedést, az egymás iránti tiszteletet, érdeklődést és tapintatosságot. Ami esetleg máshol rosszul is kivehette volna magát, mint sorban állás a büfénél, édes és sós sütik hiánya, itt fel sem tűnt, hiszen a sorban állás pillanatoknak tűnt a beszélgetés közben, a hiányt nem lehetett észrevenni, hiszen annyi érdekes ember, érdekes téma, érdekes beszélgetésre volt lehetőség. A szünetekben, a borfesztiválon, a konferencia vacsorán a finomságok fogyasztása mellett a magyar Shakespeare-befogadás kutatói oldala alakult, formálódott, és mivel reményeim szerint utóbbitól nem egészen függetlenek a befogadás más oldalai sem, így az egész magyar Shakespeare kultúra alakult ott, Szegeden a konferencia szüneteiben.

    Egy konferencia értékelésénél talán az is számít, hogyan is ér véget. Általában nekem az a tapasztalatom, hogy persze lelkesedéssel, új ötletekkel megyek haza egy konferenciáról, talán még új ismeretségekkel is. Mindez, ahogy fentebb is említettem, most is beigazolódott, azonban egészen meglepő módon, vagy nem is annyira meglepő módon, ennél több is történt. A konferencia utolsó programja egy kerekasztal beszélgetés volt. Kiss Attila vitaindító bevezetője a metafizikai és historizáló Shakespeare olvasatok viszonyát, a Shakespeare-tanítás problémáit taglalta, majd megnyitotta a beszélgetést. Innentől kezdve Attila dolga meglehetősen nehéz lett, hiszen moderálni és mederben kellett tartani egy olyan beszélgetést, ami minden résztvevőnek az elevenébe vágott, és így hozzászólásra sarkallt. Az eszmecsere közben szóba került a Shakespeare-ológusok társadalmi felelőssége és kötelességei, egyetemi órán a szöveg és adaptáció kapcsolata, metafizikai és relativizáló megközelítés, az „aha”-élmény és a tananyag viszonya. És mi lett a konklúzió? Mi lehetett a konklúzió, amikor a budapesti résztvevők az utolsó pillanatokig kitoltuk a vonat eléréséhez nagyon bátran számolt időhatárt, és irtózatosan kényelmetlenül érezve magunkat reménykedtünk, hogy nem késsük le? Annyiban maradhattunk csak, hogy a szelep kinyílt, most abba kell hagynunk a beszélgetést, de meg kell találni a fórumot, ahol tovább beszélhetjük a mindannyiunkat érintő problémákat. A konferencia vége tehát egy új beszélgetés nyitánya lett, mint ahogy egy tökéletes konferencia esetében el is várható.

    Eljutottunk hát a múltból a jelenbe, a végtől a kezdethez. Mit mondhatnék még? Egy Jágónak címzett konferenciáról szóló beszámoló stílusosan Jágó utolsó mondatával is befejeződhetne: „Ne kérdjetek. Tudjátok, amit tudtok. / E pillanattól fogva egy szavam sincs.” Mégsem így szeretném lezárni ezt a bejegyzést, hiszen nekem igenis van több szavam, ha azok csak kérdőszavak is. Érdekelne ugyanis, nektek milyen tapasztalat volt ez a konferencia? Volt máskor is hasonló konferencia-élményetek?

    Ezt a bejegyzést eredetileg a saját blogomon is közzétettem–Almási Zsolt

    Jágónak IV. „Ki merre tart a magyar Shakespeare-kutatásban?”

    Közeledik a nagyon várt, Jágónak IV. konferencia. Kedvcsinálónak megmutatjuk a programot, és közben hálás szívvel gondolunk a szervezőkre, barátainkra, Matuska Ágnesre és Kiss Attilára. Reméljük, sok olvasónkkal találkozunk Szegeden. Íme, a konferenciáról:

    Hely: SZTE BTK Kari Konferenciaterem, Szeged, Egyetem utca 2. földszint
    Időpont: 2013. szeptember 19-21.

    Program

    2013. szeptember 19. csütörtök

    10-11 Fabiny Tibor: A Hamlet hendiádieszei és azok dramaturgiai jelentősége – különös tekintettel Arany János fordítására
    Elnök: Kiss Attila

    11-11.30 kávé

    11.30-13.30 1. Szekció. Elnök: Almási Zsolt

    P. Müller Péter: A Szellemtől Yorickig: holt/testképzetek a Hamletben
    Matuska Ágnes: Shakespeare, Boaistuau és a színház-metafora
    Streitman Krisztina: William Kemp, Robin Hood és a kora újkori népi kultúra: kommunikációs formák, médiatörténet
    Reuss Gabriella: A Macready-féle (energikus? giccses?) színpadi Lear-felfogás születése

    13.30-15.00 ebédszünet

    15.30-17.30 2. Szekció. Elnök: Füzi Izabella

    Makai Péter: Tündérek játėkszíne: a teremtő fantázia genealógiája Neil Gaiman képregényes Shakespeare-feldolgozásaiban
    Földváry Kinga: A szerzői film mint műfaj
    Seress Ákos: Shakespeare agya, Shakespeare pénze
    Almási Zsolt: A digitális szöveg materialitása: paradoxon vagy lehetőség?

    17.30-18.00 kávé

    17.30-19.30 3. Szekció. Elnök: P. Müller Péter (?)

    Pikli Natália: Bolondok, cafkák, falovak: A kora újkori angol hobby-horse szöveg és kép metszéspontján
    Bernáth András: A színjáték célja: I. Jakab és a Hamlet
    T. Láncos Eszter: „A fal magas, megmászni is nehéz”—Kert és fal a Romeo és Júliában
    Kiss Attila: A Macbeth mint tudatdráma a magyar színpadon

    Javasolt esti program:
    borkóstoló és vacsora a szegedi Bor-Tér borfesztiválon, a Dóm téren

    2013. szeptember 20. péntek

    9.30-10.30 Charles Moseley: Introducing Mr Shakespeare
    Elnök: Péti Miklós

    10.30-11.00 kávé

    11.00-13.00 3. Szekció Elnök: Pikli Natália

    Fazekas Sándor: A Szentivánéji álom forrásai és a régi magyar irodalom
    Tóth Noémi Kinga: Miről mesélnek a színikritikák? Shakespeare Lancaster-tetralógiája a Kádár-korszak Magyarországának színpadán
    Szalisznyó Lilla: Egressy Gábor missziója: Shakespeare-drámák vidéken
    Paraizs Júlia: A Szentiván-éji álom 1864-es bemutatójának rekonstrukciója

    13.30-15.00 ebédszünet

    15.00-16.00 Kállay Géza ‘But without the illness should attend it’: what can be attended to in Macbeth
    Elnök: Szőnyi György Endre

    16.00-16.30 kávé

    16.30-18.00 4. Szekció Elnök: Kiss Attila
    Turi Zita: Enter Tutch the Clowne, writing”- Robert Armin és William Shakespeare együttműködése
    Szőnyi György Endre: A hatalom ikonológiája és az ikonológia hatalma
    Péti Miklós: “And sail from hence to Greece, to lovely Greece”–az elvágyódás toposzai Marlowe-nál és Shakespeare-nél

    19.oo Auditórium Maximum
    Bereczki Julianna csembalóművész
    régizenei koncertje

    Fogadás az SZTE BTK belső udvarán

    2013. szeptember 21. szombat

    9.00-10.00 Stuart Sillars: Love’s Labour’s Lost and visual composition
    Elnök: Matuska Ágnes

    10.30-12.00
    Merre tarthat még a magyarországi Shakespeare-kutatás?
    A konferencia zárása: kerekasztal beszélgetés