Magyar Shakespeare Bizottság

Kezdőlap » Uncategorized

Category Archives: Uncategorized

Reklámok

Könyvbemutató

Ahogy arról már örömmel értesítettünk benneteket, megjelent az Arden Early Modern Guides sorozatban a Troilus and Cressida: A Critical Reader c. kötet, amelyben tagjaink közül Földváry Kinga és Péti Miklós is szerepel egy-egy tanulmánnyal. Itt találhattok információkat a könyvről:
https://www.bloomsbury.com/uk/troilus-and-cressida-a-critical-reader-9781350014190/
A könyvbemutatóra  február 20-án kerítünk sort 17.00-19.00 között a PPKE BTK 1088 Mikszáth tér 1. 2. em. 204-es termében. A kötetet Pikli Natália, elnökünk mutatja be.
Találkozunk ott és akkor, hogy együtt ünnepeljük ezt az újabb sikerét a magyar Shakespeare-ológiának!
Reklámok

Pozsonyi konferencia a közép-kelet-európia Shakespeare-recepcióról

Több tagunk részvételével zajlott le Pozsonyban 2018. november végén egy projektkonferencia, melyet Jana Wild szlovák kollegánk hívott össze. Rövid beszámolót itt találtok róla:
https://www.prae.hu/article/10764-shakespeare-szinhaz-kozep-europa/

Prae.hu Macbeth színikritika

Almási Zsolt titkárunk tollából remek kritika jelent meg a Tatabányai Jászai Mari Színház Macbeth-előadásáról, olvassátok! Az előadás januártól a budapesti Szkéné Színházban látható.
https://www.prae.hu/article/10760-macbeth-fojtogato-es-bizonytalan-vilaga


Újévi jó hír!

Örömmel értesítünk benneteket arról, hogy megjelent az Arden Early Modern Guides sorozatban a Troilus and Cressida: A Critical Reader c. kötet, amelyben tagjaink közül Földváry Kinga és Péti Miklós is szerepel egy-egy tanulmánnyal. Itt találhattok információkat róla:
https://www.bloomsbury.com/uk/troilus-and-cressida-a-critical-reader-9781350014190/

Könyvbemutatót is tervezünk a szerzőkkel, erről majd értesítünk benneteket!

Fabiny Tibor: “Luther teológiája és Hamlet a wittenbergi diák”

Elnökünk előadására az MSB és a Magyarországi Luther Szövetség közös szervezésében került sor.

Az előadás ideje: 2018. március 22. csütörtök, 18.00-19.00 volt, helye pedig az Evangélikus Országos Múzeum alagsori előadóterme Budapest V. Deák tér 4.

Az előadásról szerencsére készült felvétel, amelyet itt is megosztunk a legnagyobb örömmel:

Gyászbeszéd Kállay Géza ravatalánál

„There is a special providence in the fall of a sparrow. If it be, ’tis not to come. If it be not to come, it will be now. If it be not now, yet it will come. The readiness is all, […].” Igen, Hamlet nyugtatja e jézusi példázattal és a maga bölcselkedésével az érte aggódó Horatiót, nem sokkal a végzetes párbaj előtt. Arany János fordításában így szól: „egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni”.

Drága Gézánk, hogy is lehettünk volna készen erre, miközben Te annyi színt, erőt, lendületet vittél mindenünkbe? Miközben az egyetemre menet szinte mindig ugyanaz a kedves látvány várt minket, hogy a tanszék épülete előtti asztaloknál ülve vagy a kapu előterében álldogálva, a hallgatóiddal valami láthatólag mindennél fontosabb, egyszerre szakmai és emberi beszélgetésbe merültél, s annak mélyeiből felbukkanva integettél vissza önfeledt, széles mosollyal. Honnan sejthettük volna, hogy ez megtörténik, hogy már most történik meg, nem ezután jön el, majd egyszer, nagyon sokára?

Éppen most. Amikor végre szimpóziumot tudtunk szentelni munkáidnak. Amikor már sajtó alatt van a The Routledge Companion to Shakespeare and Philosophy, benne tanulmányod a drámák régi és új metafizikai olvasatáról. Amikor legutóbb a menzán összefutva annak örültünk, hogy december 9-ére (jaj, holnapra) Londonba várnak, plenáris előadást tartani a Shakespeare and the Philosophical Turn című konferencián, nyilvánvalóan annak elismeréséül, hogy sokat tettél a Shakespeare-kutatás filozófiai fordulatáért. Amikor épp benyújthattad volna kész disszertációdat a rég megérdemelt nagydoktori fokozatra. Amikor Amerikában már kiadót lehetett keresni a nagy összefoglalásként elkészült Macbeth-könyvedhez: „A Deed Without a Name”: A Wittgensteinian Approach to Shakespeare’s Macbeth and the Singularity of Meaning. Amikor a kiváló PhD-hallgatókból körülötted megalakult kutatócsoport, az Early Modern English Research Group megrendezte első nemzetközi konferenciáját, világszínvonalon. Amikor a vezetéseddel már céljához közeledett a hazai anglisztika általad elindított, minden eddiginél nagyobb közös munkája, Az angol irodalom magyar története.

Hogyan is írtad erről a szerkesztőknek utolsó leveledben, 2017. november 15-én, persze éjjel, 23 óra 14 perckor, alig két nappal a halálod előtt? „Nagyon remélem, hogy a hiányzó fejezeteknek lesz gazdája. […] amennyiben bizonyos fejezetekre […] nincs jelentkező, akkor legrosszabb esetben én vállalom a megírást. […] Most már nagy kár lenne, ennyi önfeláldozó egyéni munka után nem megragadni az alkalmat a hatalmas vállalkozás befejezésére.” Aztán rád jellemzően így búcsúztál: „Nagyon köszönöm. Egyáltalán, mindent nagyon köszönök”.

Nem, Gézánk, mi köszönünk mindent. Inspiráló tudományos könyveid egész sorát. A Macbeth művészi lefordítását magyarra és az Ágnes asszonyét angolra. A hallgatókkal színre vitt Shakespeare-darabokat, amelyekben Te is játszottál. A tanszéki rendezvényeken előadott szívderítő paródiákat, a bajaink közepette is felszabadult és felszabadító életöröm varázslatait. A humorba oltott szeretetet, amikor 1995-ben azzal kezdtél egy előadást, hogy immár három leány édesapjaként végre képesítve érzed magad a Lear király hiteles értelmezésére. Tudósi, tanári, kollégai, baráti odaadásodat. Minden ügyben a tehetséged nagylelkű, maradéktalan szétosztását. Mindazt, amit szakmánkért, amit egyetemünkért, s amit mindannyiunkért tettél. Nem hagyjuk veszni, tovább visszük, amit ránk hagytál. Nyugodj békében.

Dávidházi Péter

 

Búcsúzunk Gedeon Józseftől

Gedeon József nemcsak a Gyulai Nyári Fesztivál felvirágoztatója volt, hanem ezen belül még egy nagy szolgálatot tett a magyar kultúrának. Felismerte, hogy Shakespeare szinte “magyar nemzeti” szerző, s hogy a “Shakespeare-kultusz” a nemzeti kultúra integráns része. Ennek jegyében alapította meg 12 évvel ezelőtt a Gyulai Shakespeare Fesztivált, amely hamar nemzetközi jelentőségű rendezvénnyé vált. Az ősi vár falai között nem161202-gyula-img_0681-gedeon-jozsef-sirjacsak a magyar társulatok és rendezők legjobbjai vitték színre “a Bárd” darabjait, hanem a világ minden részéből érkeztek vendégprodukciók.

De még ezt is lehetett fokozni. Gedeon József kitalálta, hogy közelebb kell hozni Shakespeare irodalomtudományos megismerését és a színjátszás gyakorlatát. Ezért minden nyári Shakespeare fesztivál integráns része lett az egy napos konferencia, melynek 12 éve alatt a magyar kutatás minden jeles képviselője és szépreményű ifjú tudósa legalább egyszer megjelent. E konferenciák legszebb vonása az volt, hogy a gyulai polgároknak szóltak: a közönség soraiban ültek a gimnazisták, tanáraik, érdeklődő irodalomszerető emberek, betévedő turisták. Gedeon József azt is megszervezte, hogy a nemzetközi Shakespeare-kutatás legnagyobbjai, mint például a minap lovaggá ütött Stanley Wells is eljöjjenek Gyulára, előadásaikat angol szakos hallgatók tolmácsolták a magyar közönségnek.

Elmondhatjuk: Gedeon József méltatlanul rövid élete során is megvalósította álmait és ezzel sok-sok embernek szerzett magasrendű kulturális élményt és esztétikai örömet. Mindezt hihetetlen szerénységgel és alázattal végezte, végigülve minden programot és szinte láthatatlanul beteljesítve misszióját. A jó hangulatú konferenciákat mesés ebédek, vacsorák zárták. Ilyenkor ő is kiengedett, beszélt terveiről és hálása161202-gyula-img_0682-gedeon-jozsef-sirjan fogadta a véleményeket. És közben jóbaráttá lett.

A veszteség leírhatatlan. Vajon lesz-e valaki, akinek elég a kitartása és aki elég invenciózus ahhoz, hogy továbbvigye József örökségét?

Nyilván Shakespeare idézettel kellene zárni ezt a szomorú megemlékezést, de szóljon itt a költő egy kortársa, a kevésbé híres, de ugyancsak csodálatra méltó Walter Raleigh: udvaronc, költő, felfedező, kalandor. Bár istenhívő ember volt, de amikor Shakespeare-hez hasonlóan az emberi életet színjátékhoz hasonlította, éppoly keserűen fejezte be a strófát, mint amit mi érzünk barátunk elvesztése miatt:

Életünk mi? Eljátszott passió.
S csak közjáték, zene, mi benne jó.
Anyánk méhe az öltözőszoba,
Itt kezdődik e kis komédia.
Nézőnk és bírálónk a Menny maga,
Jegyzi, ha játékunkban van hiba.
S a sír, ha majd a fénytől elfedez,
Mint lehulló függöny, véget jelez.
Végső helyünkre így masírozunk,
Nem tréfa ez, mert tényleg meghalunk.
(Szőnyi György Endre fordítása)

Szőnyi György Endre