Magyar Shakespeare Bizottság

Kezdőlap » A MSB rövid története

A MSB rövid története

A „Magyar Shakespeare Bizottság” szellemi-irodalmi életünk egyik búvópatakjaként hol előtűnik, hol eltűnik a 19. század óta.

A kezdetek 1860-ra datálódnak. A Bach-korszakot követően az újjáéledő Kisfaludy Társaság az első teljes magyar Shakespeare kiadását tekintette fő feladatának. Ennek a fordítói-kiadói vállalkozásnak a megszervezésére alakult meg az első Shakespeare-bizottság Arany János elnökletével. A magyar kultúra az első kötet megjelentetésével (Szász Károly: Othello, Arany János: Szentivánéji álom) és az utóbbi darab bemutatásával ünnepelte Shakespeare születésének háromszázadik évfordulóját 1864 áprilisában. A 19 kötetből álló magyar Shakespeare-összkiadás egy magánember, Tomori Anasztáz nagylelkű anyagi támogatásának köszönhetően jelenhetett meg 1864 és 1878 között. E kiadói tevékenység kapcsán született meg az első magyar nyelvű Shakespeare-monográfia gondolata is (Greguss Ágost: Shakspere pályája, 1880). Ahogy a fordítások megjelentek, a bizottság visszahúzódott a látványos tevékenységtől.

Már a 20. század első évtizedében járunk, amikor újra lelkesedés és igény mutatkozik a szervezeti formára: létrejött a Kisfaludy Társaság második Shakespeare-bizottsága 1907-ben. Az újjáalakulás fő feladataként Shakespeare műveinek ismeretét és tudományos kutatását tűzte ki céljául. Ennek érdekében jött létre az Egyetemi Könyvtárban létrehozott első szakkönyvtár („Shakespeare-könyvtár”), a Magyar Shakespeare-Tár (a korabeli tudományos kutatás orgánuma) és a Kisfaludy Társaság új Shakespeare-összkiadásának hét kötete, mely végül töredékes maradt. A második bizottság már közpénzből tarthatott igényt a támogatásra. Működéséhez köthetők a rendszeres – műsorszámokkal kísért – felolvasások, ahogyan az újabb jubileum megünneplése is 1916-ban. A második bizottsághoz köthető Bayer József Shakespeare drámái hazánkban című monográfiájának megjelenése is (1909).

A hosszú, csendes évtizedeket újra a lelkesedés évei követték, amikor Fabiny Tibor szervezésében 1987-ben megalakult a harmadik Magyar Shakespeare Bizottság. Géher István és Fabiny Tibor szerkesztésében megjelent az Új magyar Shakespeare-tár (1988) első kötete, mely végül folytatás nélkül maradt. Ismét megszületett egy új Shakespeare-kánon kiadás gondolata, illetve az új fordítások hiányának kérdésköre (egy fordításpályázat lehetősége, valamint a fordítókat segítő, összefogó grémium hiánya is). A rendszerváltás eseményei aztán elterelték a figyelmet a bizottsági munkától, és bár a tevékenység még az 1990-es évek végén is pislákolt, végül teljesen felszámolódott.

Ez persze nem jelentette, hogy Shakespeare eltűnt volna a magyar szellemei életből, hiszen a középiskolákban tananyag maradt, szorgalmasan fordították, játszották a színpadon, és Shakespeare-kutatók új nemzedékei nevelődtek ki a különböző egyetemi műhelyekben. A 21. század elején Shakespeare markánsan jelen van a magyar kulturális életben. Ez a meghatározó jelenlét és az összefogás igénye vezetett újra a Magyar Shakespeare Bizottság újraéledéséhez 2013-ban.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: