Magyar Shakespeare Bizottság

Kezdőoldal » Uncategorized » Búcsúzunk Gedeon Józseftől

Búcsúzunk Gedeon Józseftől

Gedeon József nemcsak a Gyulai Nyári Fesztivál felvirágoztatója volt, hanem ezen belül még egy nagy szolgálatot tett a magyar kultúrának. Felismerte, hogy Shakespeare szinte “magyar nemzeti” szerző, s hogy a “Shakespeare-kultusz” a nemzeti kultúra integráns része. Ennek jegyében alapította meg 12 évvel ezelőtt a Gyulai Shakespeare Fesztivált, amely hamar nemzetközi jelentőségű rendezvénnyé vált. Az ősi vár falai között nem161202-gyula-img_0681-gedeon-jozsef-sirjacsak a magyar társulatok és rendezők legjobbjai vitték színre “a Bárd” darabjait, hanem a világ minden részéből érkeztek vendégprodukciók.

De még ezt is lehetett fokozni. Gedeon József kitalálta, hogy közelebb kell hozni Shakespeare irodalomtudományos megismerését és a színjátszás gyakorlatát. Ezért minden nyári Shakespeare fesztivál integráns része lett az egy napos konferencia, melynek 12 éve alatt a magyar kutatás minden jeles képviselője és szépreményű ifjú tudósa legalább egyszer megjelent. E konferenciák legszebb vonása az volt, hogy a gyulai polgároknak szóltak: a közönség soraiban ültek a gimnazisták, tanáraik, érdeklődő irodalomszerető emberek, betévedő turisták. Gedeon József azt is megszervezte, hogy a nemzetközi Shakespeare-kutatás legnagyobbjai, mint például a minap lovaggá ütött Stanley Wells is eljöjjenek Gyulára, előadásaikat angol szakos hallgatók tolmácsolták a magyar közönségnek.

Elmondhatjuk: Gedeon József méltatlanul rövid élete során is megvalósította álmait és ezzel sok-sok embernek szerzett magasrendű kulturális élményt és esztétikai örömet. Mindezt hihetetlen szerénységgel és alázattal végezte, végigülve minden programot és szinte láthatatlanul beteljesítve misszióját. A jó hangulatú konferenciákat mesés ebédek, vacsorák zárták. Ilyenkor ő is kiengedett, beszélt terveiről és hálása161202-gyula-img_0682-gedeon-jozsef-sirjan fogadta a véleményeket. És közben jóbaráttá lett.

A veszteség leírhatatlan. Vajon lesz-e valaki, akinek elég a kitartása és aki elég invenciózus ahhoz, hogy továbbvigye József örökségét?

Nyilván Shakespeare idézettel kellene zárni ezt a szomorú megemlékezést, de szóljon itt a költő egy kortársa, a kevésbé híres, de ugyancsak csodálatra méltó Walter Raleigh: udvaronc, költő, felfedező, kalandor. Bár istenhívő ember volt, de amikor Shakespeare-hez hasonlóan az emberi életet színjátékhoz hasonlította, éppoly keserűen fejezte be a strófát, mint amit mi érzünk barátunk elvesztése miatt:

Életünk mi? Eljátszott passió.
S csak közjáték, zene, mi benne jó.
Anyánk méhe az öltözőszoba,
Itt kezdődik e kis komédia.
Nézőnk és bírálónk a Menny maga,
Jegyzi, ha játékunkban van hiba.
S a sír, ha majd a fénytől elfedez,
Mint lehulló függöny, véget jelez.
Végső helyünkre így masírozunk,
Nem tréfa ez, mert tényleg meghalunk.
(Szőnyi György Endre fordítása)

Szőnyi György Endre

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: