Magyar Shakespeare Bizottság

Kezdőlap » 2013 » szeptember

Monthly Archives: szeptember 2013

Beszámoló a Jágónak 4. konferenciáról

Jó egy hete lezajlott a Jágónak 4 konferencia. Mint az előzőek, a mostani is óriási élmény volt, ám kérdés, meddig tudjuk emlékezetünkben tartani az azóta örvénylő hétköznapok forgatagában. Hogy megálljt parancsoljak az elmúlásnak, néhány szóban (pontosabban 855-ben) összeszedem, mit is éltem át a konferencia három napja alatt. A konferencia élményszerűségének négy okát sorolom fel a teljesség igénye nélkül: az előadások, a szervezés, a szünetek és a konferencia vége.

Az előadásokat különleges sokszínűség jellemezte. Az előadások műfaja meglehetősen változatos volt, hiszen a doktori disszertáció vázlatos projektjétől a kiérlelt dolgozatig, a 20 perces konferencia előadástól a 45 perces plenáris előadásig, a felolvasott dolgozattól a szabad előadásig, a szekcióülésektől a kerekasztal beszélgetésig a konferencia a lehetőségek széles palettáját fedte le. A műfajok sokszínűségét csak a témák sokszínűsége múlta felül: a metafizikai olvasattól a könyvtörténetig, a filmtől a színházig, a 16. századtól a 21-ig, a súgópéldánytól a digitális szövegig, a vizualitástól a textualitásig, a könyvlaptól a színészig, a retorikai alakzattól a testképzetig, a kerttől a theatrumig, Robin Hoodtól Arany Jánosig, a vesszőparipától a képregényig, a nyomdásztól a színészig utazgattunk a Shakespeare életművön belül és azon kívül. Az információ- és megközelítés-cunami engem mindenképpen inspirált: ötleteket adott a kutatásaimhoz, perspektívába helyezte azokat. A sokszínűség az elméleti és gyakorlati törésvonalakat is kétségtelenül felszínre hozta, talán azt is, hogy ezeket a törésvonalakat nem is olyan könnyű áthidalni. Ám az is figyelemreméltó volt, hogy ezek a megjelenő törésvonalak nem háborús övezetté alakították a konferencia terét, hanem alkalmat adtak a nagylelkűségre, az elfogadásra, a barátságok erősítésére.

A barátságos hangulatot az is elősegítette, hogy a szervezők óriási, alapos és lelkes munkát végeztek, amikor megteremtették a konferencia körülményeit. Hogy is lehetne barátságtalanul viselkedni egy olyan konferencián, ahol öleléssel fogadják az érkezőket, ahol borfesztiválra lehet menni a nehéz nap után, ahol gyönyörűséges reneszánsz koncert a második esti program, ahol az egyik Svédországban élő angol Shakespeare-ológus úgy nyilatkozik, hogy Szeged neki inkább otthon, mint az egyetem, ahol dolgozik, a város, ahol lakik? Ki is tudna rosszindulatú megjegyzéseket tenni, amikor a szervezők, kitalálják és meg is oldják a konferencia-résztvevőinek problémáit, mielőtt meghallanák őket? Hogy is lehetne valakinek rossz kedve egy olyan konferencián, ahol minden zökkenőmentesen zajlik le, ahol nincs porszem a gépezetben, legfeljebb a szervezők rossz álmaiban, de sohasem a valóságban? Ahol a kérdések további kutatásra ösztönöznek, és nem a földbe döngölnek, ahol mindenki mindenkit meghallgat, és engedi, hogy az aktuális előadás magával ragadja? Ahol a kerekasztal beszélgetés az összes résztvevőt megmozgatja, és mindenkit saját területe, érdeklődése szerint arra ösztönöz, hogy továbbgondolja a hallottakat. Mindezekért köszönet a két szervezőnek, Matuska Ágnesnek és Kiss Attilának, valamint a háttérben csendesen és keményen dolgozó hallgatóknak.

Harmadikként a szüneteket kell említeni. A szünetekről egy kívülálló azt gondolná, hogy az végre a pihenés ideje, a szakma háttérbe szorul. Ezen a konferencián azonban egyáltalán nem erről szóltak a szünetek. Alig lehetett magányosan álló embert látni, hiszen mindenki az előadókkal beszélgetett, kérdezett, fűzte tovább a gondolatokat. Elképesztő volt látni a lelkesedést, az egymás iránti tiszteletet, érdeklődést és tapintatosságot. Ami esetleg máshol rosszul is kivehette volna magát, mint sorban állás a büfénél, édes és sós sütik hiánya, itt fel sem tűnt, hiszen a sorban állás pillanatoknak tűnt a beszélgetés közben, a hiányt nem lehetett észrevenni, hiszen annyi érdekes ember, érdekes téma, érdekes beszélgetésre volt lehetőség. A szünetekben, a borfesztiválon, a konferencia vacsorán a finomságok fogyasztása mellett a magyar Shakespeare-befogadás kutatói oldala alakult, formálódott, és mivel reményeim szerint utóbbitól nem egészen függetlenek a befogadás más oldalai sem, így az egész magyar Shakespeare kultúra alakult ott, Szegeden a konferencia szüneteiben.

Egy konferencia értékelésénél talán az is számít, hogyan is ér véget. Általában nekem az a tapasztalatom, hogy persze lelkesedéssel, új ötletekkel megyek haza egy konferenciáról, talán még új ismeretségekkel is. Mindez, ahogy fentebb is említettem, most is beigazolódott, azonban egészen meglepő módon, vagy nem is annyira meglepő módon, ennél több is történt. A konferencia utolsó programja egy kerekasztal beszélgetés volt. Kiss Attila vitaindító bevezetője a metafizikai és historizáló Shakespeare olvasatok viszonyát, a Shakespeare-tanítás problémáit taglalta, majd megnyitotta a beszélgetést. Innentől kezdve Attila dolga meglehetősen nehéz lett, hiszen moderálni és mederben kellett tartani egy olyan beszélgetést, ami minden résztvevőnek az elevenébe vágott, és így hozzászólásra sarkallt. Az eszmecsere közben szóba került a Shakespeare-ológusok társadalmi felelőssége és kötelességei, egyetemi órán a szöveg és adaptáció kapcsolata, metafizikai és relativizáló megközelítés, az „aha”-élmény és a tananyag viszonya. És mi lett a konklúzió? Mi lehetett a konklúzió, amikor a budapesti résztvevők az utolsó pillanatokig kitoltuk a vonat eléréséhez nagyon bátran számolt időhatárt, és irtózatosan kényelmetlenül érezve magunkat reménykedtünk, hogy nem késsük le? Annyiban maradhattunk csak, hogy a szelep kinyílt, most abba kell hagynunk a beszélgetést, de meg kell találni a fórumot, ahol tovább beszélhetjük a mindannyiunkat érintő problémákat. A konferencia vége tehát egy új beszélgetés nyitánya lett, mint ahogy egy tökéletes konferencia esetében el is várható.

Eljutottunk hát a múltból a jelenbe, a végtől a kezdethez. Mit mondhatnék még? Egy Jágónak címzett konferenciáról szóló beszámoló stílusosan Jágó utolsó mondatával is befejeződhetne: „Ne kérdjetek. Tudjátok, amit tudtok. / E pillanattól fogva egy szavam sincs.” Mégsem így szeretném lezárni ezt a bejegyzést, hiszen nekem igenis van több szavam, ha azok csak kérdőszavak is. Érdekelne ugyanis, nektek milyen tapasztalat volt ez a konferencia? Volt máskor is hasonló konferencia-élményetek?

Ezt a bejegyzést eredetileg a saját blogomon is közzétettem–Almási Zsolt

CFP a Hamlet-fordítások történetéhez

Hamlet Translations
Call for Contributions

This interdisciplinary collection of articles discusses how Shakespeare’s Hamlet has been translated into different languages and cultures at various historical moments (including our times) and for different purposes: performance, reading, artistic experimentation, language-learning, nation-building and personal identity-formation, among many others.

Hamlet, a central text not only of the Shakespearean canon but Western culture generally has travelled in translation worldwide; yet, as Laura Bohannan reminds us in Shakespeare in the Bush, the oft-cited universality of the story may not be more than a myth. There are many Hamlets, and rather than straightforward replicas of the original (indeed, which one?) they are texts that carry traces of their own time and place. Hamlets in different tongues may be seen as significant memory-places and multi-layered palimpsests. This volume is interested in shedding light on the many hues and refractions Hamlet gains in translation and, at the same time, reasons for its transcultural presence as cultural capital.

Contributions are welcome on any aspect of translating Hamlet, primarily in interlingual contexts (theatrical, literary, scholarly, retranslations, dramaturgical adjustments, surtitling productions, translations in manuscripts as well as those canonised and constantly re-edited, translations from English as well as from relay languages or indeed translation from English into English, nontranslation or a lack of translation). Different approaches will be considered: contextualised case studies (contemporary and historical), overviews focusing on a particular national culture, comparative articles, insights into language history, style and translation norms through Hamlet, gender- or social-class oriented analyses, character-based, scene-based or motif-based approaches, theoretical explorations, practitioners’ reflections, and so on.

Please email a 300 word abstract accompanied by a short biographical note to the editor, Mrta Minier, by 15 November 2013 to marta.minier@southwales.ac.uk andminiermarta@hotmail.co.uk.
If you have any questions please do not hesitate to contact the editor.

Jágónak IV. „Ki merre tart a magyar Shakespeare-kutatásban?”

Közeledik a nagyon várt, Jágónak IV. konferencia. Kedvcsinálónak megmutatjuk a programot, és közben hálás szívvel gondolunk a szervezőkre, barátainkra, Matuska Ágnesre és Kiss Attilára. Reméljük, sok olvasónkkal találkozunk Szegeden. Íme, a konferenciáról:

Hely: SZTE BTK Kari Konferenciaterem, Szeged, Egyetem utca 2. földszint
Időpont: 2013. szeptember 19-21.

Program

2013. szeptember 19. csütörtök

10-11 Fabiny Tibor: A Hamlet hendiádieszei és azok dramaturgiai jelentősége – különös tekintettel Arany János fordítására
Elnök: Kiss Attila

11-11.30 kávé

11.30-13.30 1. Szekció. Elnök: Almási Zsolt

P. Müller Péter: A Szellemtől Yorickig: holt/testképzetek a Hamletben
Matuska Ágnes: Shakespeare, Boaistuau és a színház-metafora
Streitman Krisztina: William Kemp, Robin Hood és a kora újkori népi kultúra: kommunikációs formák, médiatörténet
Reuss Gabriella: A Macready-féle (energikus? giccses?) színpadi Lear-felfogás születése

13.30-15.00 ebédszünet

15.30-17.30 2. Szekció. Elnök: Füzi Izabella

Makai Péter: Tündérek játėkszíne: a teremtő fantázia genealógiája Neil Gaiman képregényes Shakespeare-feldolgozásaiban
Földváry Kinga: A szerzői film mint műfaj
Seress Ákos: Shakespeare agya, Shakespeare pénze
Almási Zsolt: A digitális szöveg materialitása: paradoxon vagy lehetőség?

17.30-18.00 kávé

17.30-19.30 3. Szekció. Elnök: P. Müller Péter (?)

Pikli Natália: Bolondok, cafkák, falovak: A kora újkori angol hobby-horse szöveg és kép metszéspontján
Bernáth András: A színjáték célja: I. Jakab és a Hamlet
T. Láncos Eszter: „A fal magas, megmászni is nehéz”—Kert és fal a Romeo és Júliában
Kiss Attila: A Macbeth mint tudatdráma a magyar színpadon

Javasolt esti program:
borkóstoló és vacsora a szegedi Bor-Tér borfesztiválon, a Dóm téren

2013. szeptember 20. péntek

9.30-10.30 Charles Moseley: Introducing Mr Shakespeare
Elnök: Péti Miklós

10.30-11.00 kávé

11.00-13.00 3. Szekció Elnök: Pikli Natália

Fazekas Sándor: A Szentivánéji álom forrásai és a régi magyar irodalom
Tóth Noémi Kinga: Miről mesélnek a színikritikák? Shakespeare Lancaster-tetralógiája a Kádár-korszak Magyarországának színpadán
Szalisznyó Lilla: Egressy Gábor missziója: Shakespeare-drámák vidéken
Paraizs Júlia: A Szentiván-éji álom 1864-es bemutatójának rekonstrukciója

13.30-15.00 ebédszünet

15.00-16.00 Kállay Géza ‘But without the illness should attend it’: what can be attended to in Macbeth
Elnök: Szőnyi György Endre

16.00-16.30 kávé

16.30-18.00 4. Szekció Elnök: Kiss Attila
Turi Zita: Enter Tutch the Clowne, writing”- Robert Armin és William Shakespeare együttműködése
Szőnyi György Endre: A hatalom ikonológiája és az ikonológia hatalma
Péti Miklós: “And sail from hence to Greece, to lovely Greece”–az elvágyódás toposzai Marlowe-nál és Shakespeare-nél

19.oo Auditórium Maximum
Bereczki Julianna csembalóművész
régizenei koncertje

Fogadás az SZTE BTK belső udvarán

2013. szeptember 21. szombat

9.00-10.00 Stuart Sillars: Love’s Labour’s Lost and visual composition
Elnök: Matuska Ágnes

10.30-12.00
Merre tarthat még a magyarországi Shakespeare-kutatás?
A konferencia zárása: kerekasztal beszélgetés